Kovács Balázs    

A kosárlabda játék legfontosabb technikai eleme, a játék lényegének a kosárszerzésnek az eszköze, módja lehetősége. A labdát nagyon sok féleképpen be lehet juttatni a gyűrűbe, de ezek a dobás fajták elsajátítása egy nehéz feladat. Sokan dobnak viszonylag eredményesen, jó százalékkal (mert sokat gyakorolnak), de igazán szép technikával mégis kevesen rendelkeznek. A dobás a kosárlabda legösszetettebb eleme, hiszen végrehajtása során a játékos egész teste részt vesz a folyamatban, és mindennek fontos szerepe van. Nehézséget okoz továbbá az oktatásánál, hogy nem csak helyes technika, hanem elegendő fizikai erő is szükséges hozzá, így mivel a sportágat mostanában már 4-6 éves korban elkezdik a gyerekek, sajnos gyakran előfordulnak a fizikai erő hiánya miatt úgy nevezett „súlylökő” és egyéb rossz dobási technikák.

A dobásoknak több fajtái vannak. A teljesség igénye nélkül az állóhelyből történő dobás, melyet lehet kapott labdával, vagy labdavezetésből megállással végrehajtani, a túllépésből történő dobások, a ziccer dobások, melyek lehetnek pincér, fektetett, horogdobások, pörgetett dobások, páros lábról felugorva végrehajtott tempó dobás, pöcizés és a dobások egy fajtáját képezi a zsákolás is. A következőkben én a legkisebb korosztály számára tanítandó állóhelyből történő dobást, mely a büntető dobást illetve a későbbi tempó dobást készíti elő, fejtem ki bővebben.

Mindenki nagyon vágyik arra, hogy kosarat dobjon, de csak kevesen vágynak arra, főleg 5-10 évesen, hogy szép technikával dobjanak. Az első és legkomolyabb fejtörést az edző számára az jelenti, hogy a gyerek nagyon boldog ha rossz technikával kosarat dob, még szomorkodik, hogyha szép és helyes dobótechnikával elhibáz egy dobást. Az edzőnek el kell érnie, hogy a gyerekek megértsék, és úgy gondolkodjatok, hogy törekedjenek a jó technikára, hiszen hosszabb távon ezzel lehetnek eredményesek. Fontos, hogy mindig kapjon dicséretet egy jól végrehajtott dobás, még ha sikertelen is, hogy meg legyen a pozitív visszajelzése. Na de, mi is az a helyes dobótechnika:

 

1.    Fel kell vennem egy egyensúlyi lábhelyzetet. Terpeszállásban, vállszélességnél kicsit kisebben, a dobó kézzel azonos lábam egy kicsivel (fél lábfej) előrébb.

2.    Fontos, hogy a lábfejek párhuzamosak legyenek és a gyűrű felé nézzenek.

3.    A térdek hasonlóan a lábfejhez előre, a gyűrű irányába mutassanak, ne kifelé álljanak és legyenek enyhén behajlítva.

4.    A dobó kéz fontossága. Dobni egy kézzel kell. A másik kezünk csak stabilitást és védelmet ad.

5.    A labda a dobókézben üljön a homlokunk felett és a felkarunk vízszintes, az alkarunk függőleges legyen, derékszöget zárjanak.

6.    A labda a dobókéz ujj párnáin üljön, ne menjen bele a tenyérbe, egy kis rés legyen a tenyér és az ujjak között.

7.    A dobási folyamat sorrendje: 1. könyék nyújt 2. csukló csapódik 3. dobás után ott tartja a kezét (integet, belenyúl a befőttes üvegbe …)

8.    A labdának visszafelé kell pörögni, a dobást szépen végig kell kísérni az ujjaknak, a két dobó ujj a mutató és a középső ujj a gyűrűbe kell, hogy mutasson.

 

Ezekből is láthatjuk, hogy ez egy igen bonyolult technikai elem. De vajon képes-e megtanulni egy 5-10 éves gyerek mindent amit a dobásról tudni kell.

A válasz igen. A fontos az a fokozatosság, a dobás technikai részleteinek lépésekben egymásra épülő oktatása és precíz megkövetelése. A tanulási folyamat hosszú, de elengedhetetlen, a rossz technika később (serdülő-kadet korban) csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem korrigálható.

Nézzük mire miért és hogyan is kell odafigyelni.

A dobásnál elengedhetetlen, hogy stabil egyensúlyi helyzetben legyünk. Ehhez szükséges a megfelelő terpesz, az egyenes törzs, az enyhén hajlított láb, a láb teljesen a talajon van (nem lábujjhegyen állunk). Amikor a gyerekek beállnak dobni, győződjünk meg róla, hogy egyensúlyba vannak-e, ha nem lehet könnyen kibillenteni őket, akkor következhet a labda.

A labda fogása. Ezt is érdemes külön gyakorlatban gyakorolni. Vagy a földről felvéve vagy a egy passzt átvéve. A földről való felvételnél még mielőtt megfognánk a labdát, beállíthatjuk a gyerekek kezét. Tegyék rá a dobókezüket a labdára, az ujjaikat nyissák szét, majd a támasztó kezüket tegyék oldalra, úgy hogy a két kéz hüvelykujja egy pár centire legyen egymástól és egy V alakot formáljon.

Ezután a labdafelvételből a dobásra való felkészítés következik. Fontos alapelvként meg kell tanítani, hogy a labda alatt kell látni a gyűrűt a játékosnak, akkor lesz jó helyen a homloknál / homlok felett a labda. Fontos, hogy ne kerüljön ki oldalra a vállhoz, ne kerüljön le a mellkas illetve az áll elé, illetve a labda felvétele közben a kezek továbbra is maradjanak a helyes beállított helyzetben.

Amikor eljutottunk oda, hogy a jó helyen és helyes fogásban van a labda, akkor már közel járunk, hogy eldobjuk a labdát. A dobásnál az egésztest részt vesz. Itt lesz fontos a behajlított láb, hiszen a karral összhangban a láb és a kar egyszerre nyúlik ki, a dobás végén pedig a csukló megy rá. Mind a három dobó-hajlító ízület azonos munkát végez, kb. ugyanakkora terjedelemben 20-20 centit.

A dobás mozdulatsorában fontos szerepet játszik az elengedés sebessége. Meg kell találni azt a közép utat, amikor a labda megfelelően pörög. A dobás nem lehet sem túl gyors, kapkodós, sem túl lassú.

Tekintetünk a dobás előtt közvetlen és a dobás kezdetén a gyűrűre fókuszálódik, a labda elengedése után a labda ívét követi a szem.

A labdának szép ívet kell bejárni, melyhez kb. 45 fokos karszögben kell elengedni. Itt fontos megjegyezni, hogy sok eredménytelen dobás oka, hogy a labda nagyon lapos ívben érkezik a gyűrű felé, melynek szinte nincs fizikai esélye a gyűrűbe jutni. Ez a kisebbeknél forduló elő gyakran, akik távolról, fizikai erő hiányában a labdát tolva kis ívben engedik el a labdát. Ezért fontos, hogy a fiatalok esetében a megfelelő dobótávolságról gyakoroltassunk, akár úgyis, hogy a gyerek egy zsámolyról vagy padról dob.

A dobásnál kiemelt szerepet kap a törzs és a törzs izmai. Ezt sokszor elfelejtik és mivel nem is egyszerű ezeknek az izmokat erősíteni, sok játékos ennek hiánya miatt nem tud később megfelelő eredményességgel dobni.

 

A dobás oktatásának menete és gyakorlatai:

1.    A megfelelő alapállás és a labda felvétele.

Labda a földön magunk előtt, vagy a lábunk között, jelre labda megfogás, következő jelre a labda felkészítése, láb behajlítása.

2.    A dobás mozdulatsora

A felkészített labda eldobása előtt rávezető és előkészítő gyakorlatokat végezzünk. Elsőnek a labda pörgetését próbáljuk ki, csak pár centire engedjük el labdát úgy, hogy pörögjön vissza a kezünkbe. Gyakoroljuk a dobást úgy, hogy a támasz kezünket tegyük a csípőre illetve először csak magunk elé pörgessük a labdát, vagy pár lépés távolságból a falra dobjunk vagy a csapattársának ívelje át a labdát.

Ezek az elemek kiiskolázása nagyon fontos, és ezeket az elején nem kell gyűrűre gyakorolni, mert az elején a dobások nagyrészt sikertelenek lennének, és a gyerekek inkább arra törekednének, hogy bemenjen a labda, mintsem a helyes technikára.

3.    Aki már közelít a jó technikához, állítsuk oda a mini palánkhoz, még kisebbeknél akár állítsuk fel egy zsámolyra és helyes távolságból gyakoroljuk a dobást a gyűrűbe. Fontos, hogy a helyes technika mindig dicséretet kapjon, a helytelen technika pedig javítást, még akkor is, ha az a gyűrűbe talál.

A dobás (és minden technikai elem, de a dobásnál különösen) tanulásánál az lenne a legjobb, ha egy csapatnál több edző, kisebb létszámú csoportokra bontva gyakoroltatná a végrehajtást a megfelelő hibajavítás miatt.

 

Gyakorlatok a dobás elsajátításához:

            Labda pörgetése álló helyzetben (csak dobókéz – támaszkéz is)

            Dobó mozdulat gyakorlása álló helyzetben (csak dobókéz – támaszkéz is)

                        Labda feldobása magasra, labda pörgetése, labda a kézbe érkezzen vissza

                        Labda dobása magunk elé, pl. 10 centivel egy vonal mögé állunk és a labdának a vonalra kell hullnia (csak dobókéz – támaszkéz is)

                        Labda dobása falhoz vagy társnak kijelölt távolságból (csak dobókéz – támaszkéz is)

            Dobás gyűrűbe közelről (esetleg zsámolyról) (csak dobókéz – támaszkéz is)

            Labdavezetésből megállás, sarkazás, kosárra dobás (csak dobókéz – támaszkéz is)

            Átadás átvétele, kosárra dobás (csak dobókéz – támaszkéz is)

            Lepattanó szerzés szimulálása (pl.: feldobott labda levegőben elkapása, abból dobás)

 

A felsorolt gyakorlatok is a tanulás folyamatát jelzik. Az utolsó feladatok természetesen már a alapok elsajátítása után, megfelelő fizikai állapotban sokaknál csak magasabb korosztályban végeztethetők illetve a tempó dobásra is rávezető feladatok lehetnek.

A dobás oktatásával kapcsolatban kiemelném, hogy nekünk edzőnknek nem szabad sajnálni rá sem az energiát, sem az időt és mindig követeljük meg a helyes és PONTOS végrehajtást. A kis korban megtanult rossz beidegződések később nagyon nehezen korrigálhatók, és a jó dobótechnika elsajátítása elengedhetetlen, ahhoz hogy játékosainkból nemzetközi szintű élsportolók lehessenek.

 

Készítette: Kovács Balázs