Név:
E-mail:
HÍREK - Hírek - Interjú
Dallos János: Judik Zoli közelsége meggondolkodtatott
Jocha Károly interjúsorozatában a magyar kosárlabdázás régi nagyjait ismerhetjük meg egy kicsit közelebbről.

  2018. Január 23.


Dallos János az egyetlen, itthon élő tagja az 1955-ben méltán világszenzációt okozott magyar férfi kosárlabda válogatottnak, amely hatalmas meglepetésre megnyerte a Budapesten rendezett Európa-bajnokságot. Az idős bajnokot – aki autóval mindmáig rendszeresen megteszi a kispesti lakása és az Érd határában lévő munkahelye közötti távolságot – telephelyén meglátogatva, először arról kérdeztem: miért éppen a kosárlabdát választotta a lehetséges sportágak közül.

- Azért – válaszolt lakonikus egyszerűséggel Dallos János -, mert amikor az V. kerületi Markó utcában volt Bólyai Textilipari Technikumba elkezdtem 1948-ban járni, a kosárlabda vezette a népszerűségi listát. Igaz ugyan, hogy volt ott atlétikától kezdve néhány, más sportág is, de a kosárlabda volt az első. Testnevelő tanárunk, Jaszlits László többeket elkapott, akik kellően belelkesedtünk és éjjel-nappal rohamoztuk a palánkokat. Villámgyorsan fejlődtünk és akkori szóhasználattal élve, igen hamar használható állapotba kerültünk. Történt ez annak ellenére is, hogy például én a nulláról indultam, mivel az előző iskolámnak, a Széchenyi István Gimnáziumnak nem volt tornaterme. Alig fél év elteltével, 1949 tavaszán már leigazoltak az újpesti Hazai Pamutszövőbe, ahol a testnevelő tanárunk edzősködött. Ez egy NB II-es csapat volt, ahonnan rövidesen egy másik textiles klubba, az NB I-es Kistextbe kerültem. Ott ismertem meg a később legendás kézilabda edzőt, Török Bódogot is. Amikor a második csapatukban nem volt elég ember, én is többször beszálltam, hogy teljes legyen a létszám. Az is egy érdekesség, hogy a Szentkirályi utcai teremben Puskás Ferenccel is találkoztam, aki ugyancsak rendszeresen kézilabdázott a Honvéd tartalék csapatában

- A Kistext később felvette a Vörös Lobogó nevet.

- Igen, és én addig játszottam ott, amíg át nem mentem a Mávagba. Előbb Velkei Ferenc volt az edzőm, majd Nagy György, később a Honvédban pedig Páder János. Érdekes, hogy elég sokszor kerülgettem már a válogatottságot, de igazából csak egyszer kaptam komoly lehetőséget és éppen azon a bizonyos, nagy sikert hozott Európa-bajnokságon. Pedig korábban is oda kerülhettem volna, hiszen már 1952-ben, a helsinki olimpiát megelőzően több alkalommal is jártam Tatán, ahol a válogatott felkészítését segítő edzőmeccseken léphettem pályára. Máig is sajnálom, hogy az 1954-es Főiskolai Világbajnokságon nem vehettem részt, mert Hajdúhadházáról nem engedett el időben a honvédségi parancsnokom. Egy év múlva fordult a kocka, hiszen az Eb-csapat kijelölt tagja, Judik Zoltán sárgaságot kapott és engem hívtak be a helyére. Tulajdonképpen a csapat hangadói súgtak Páder Jánosnak, hogy a szóba jöhető alacsony bedobók közül engem válasszon.

- Magára az Eb-re miként emlékezik vissza? Egyáltalán, hányszor került pályára?

- A selejtezőket sorozatban nyertük, én a törökök ellen kaptam játéklehetőséget. Később változott a helyzet, miután a csehszlovákoktól kikaptunk. Onnan kezdve a két újonc – a most Amerikában élő Tóth László és én – már nem szerepeltünk. 

- Ez első hallásra szinte hihetetlennek tűnik...

- Érthető volt a szakvezetés döntése, hiszen nem az újoncokkal akartak minél jobb eredményt elérni. Egyébként – érdekes módon – a konkrét meccsekre nem annyira élénken emlékezem, mint bizonyos mellékkörülményekre. A hétvégén például nem voltak meccsek, erre szinte valamennyi külföldi ott volt a Népstadionban, a kettős labdarúgó bajnoki találkozókon, ahol hüledezve nézték a sok gólt hozott összecsapásokat. Manapság labdarúgást ritkán nézek a tévében, női röplabdát inkább, meg persze kosármeccseket. Ezeket látva elgondolkodom, mennyivel mozgékonyabbak a mai magas emberek, mint a mi időnkben voltak. Akkoriban Greminger, Judik, Papp Peti és én voltunk igazán fürgék, de csak 180 centi körüliek. A magasabbak, Zsíros, Simon, a Tímár fiúk – sokkal lassabban mozogtak.

- Az Eb-győzelem után mi következett?

- Először részt vehettem egy kéthetes nyaraláson a Mávag jóvoltából, majd jött az újabb, komplett sportorvosi átvizsgálás. Ott döbbenetemre az orvos azt mondta, hogy „kisöreg, te ne az edzőtáborba menj, hanem a Fehérvári úti szakorvosi rendelőbe”, mert a tüdőmön TBC-s fertőzés nyomait találták. Onnan a János kórház tüdőszanatóriumába kerültem, ahol 11 hónapot kellett eltöltenem. Majd további két évig járó beteg kezelésekre jártam. Csapattársam, Hódy Laci 2016-ban megjelent önéletrajzi könyvéből tudtam meg, hogy testvére, János gyerekkora óta TBC-s fertőzéssel küszködött. A Mávagban egymás mellett öltöztünk – esetleg ott kaphattam meg tőle. Velem egy időben másik, két élsportoló is benn volt a kórházban, az egyik a magasugró bajnok, Bodó Árpád volt.  A Kovács professzor úr megígérte, ha abbahagyjuk az élsportot, ő meggyógyít bennünket. Így is történt. Amint kiszabadultam a kórházból, legfontosabbnak a félbehagyott gépészmérnöki tanulmányaim befejezését tartottam. Levelezőként 1960-ban meg is szereztem a diplomámat.

- Közben már dolgozott ezek szerint?

- Igen. Amíg végeztem az egyetemen, a Mávag adott munkalehetőséget, majd átkerültem a Könnyűipari Gépgyártó Vállalathoz. előbb gyártmányszerkesztő, majd gyártmánytervező voltam, később osztályvezetővé léptettek elő. Ott dolgoztam egészen 1988-ig, de 1982-től már kétlaki életet éltem. Összejöttem ugyanis a Vörös Meteor kézilabdázójának, Csák Gézának a fiával, aki többedmagával életre hívta az UNIMARK nevet viselt véget, amely később beolvadt az OM Kereskedelmi Kft-be. Mindmáig itt vagyok alkalmazásban, ahol a cég elsődleges profilja nyomda- és papíripari feldolgozó gépek, továbbá szerszámok, szerszámelemek gyártása. 1988 óta már csak itt dolgozom, jelenleg első számú feladatom a szakmai tapasztalataim átadása.

 - Nyolcvanötödik évében még aktívan dolgozik. Milyen távra vannak tervei? 

- Amikor tíz éve megszületett az egyetlen unokám, egy kislány, azt mondtam könnyelmű pillanatomban, hogy de jó lenne megérni ennek a kislánynak, Fruzsinának a nagykorúságát!

- Ez a perspektíva, de menjünk egy kicsit vissza az előző évtizedekre. Megkérdezném: mit adott önnek a versenyszerű sportolás, elsősorban persze a kosárlabdázás?

- Nagyon kellemes nyolc évet köszönhetek a kosárlabdázásnak, amit a középiskolában elkezdve, szinte pillanatok alatt az élvonalban találtam magamat. A konkrét haszon pedig az, hogy ennek az intenzív fizikai igénybevételnek köszönhetően olyan fizikai állapotba kerültem, amelynek – hiedelmem szerint – döntő része van abban, hogy még mindig itt vagyok és ráadásul egészen jó állapotban tudhatom magamat. Sokat köszönhetek a Bólyai Technikumnak, hiszen ott ismerkedtem meg a kosárlabdával, ráadásul a későbbi évtizedekben a volt iskolatársakkal igen szoros maradt a kapcsolatom. 

- És a kosarasokkal mennyire tartja az ismeretséget?

- Érdekes módon ezek az együttlétek ritkábbak, mint az iskolatársaimmal való találkozások. Ennek elsődleges oka az lehet, hogy a betegségem miatt hirtelen kerültem ki a sportág vérkeringéséből. Persze amikor a szövetség kerek évfordulós találkozókat szervezett, oda mindig elmentem, így azért egy bizonyos szinten kapcsolatban maradtam a társaimmal. A 60. évforduló összejövetelén éppen Judik Zoli került mellém és az ő közelsége engem mélyen meggondolkodtatott. Ráeszméltem, hogy ez a fiú sokkal többet dolgozott azért az Európa-bajnokságért, mint én, aki az ő betegségét követően kerültem előtérbe. Egy szó, mind száz, elhatároztam, hogy csináltatok egy másolatot ez Eb-aranyéremről és ezt a Hódy Laci könyvének bemutatóján egy dobozban át is adtam neki. Én úgy gondoltam, hogy ez a kettőnk dolga, de Zoli ezt kiszivárogtatta, így került nyilvánosságra ez az ajándékozás.

- Amikor szabadideje van, mi mindennel foglalkozik?

- Kispesten lakunk, de Pestszentlőrincen van egy kertvárosi területen egy családi házunk, ahol a kertet rendszeresen gondozni kell. Fontolgattuk, hogy odaköltözünk, de egy időben elég sok volt a betörés, ami elsősorban a feleségem ambícióit fékezte. A televízióban elég sok sportműsort nézek, a labdarúgás mellett elsősorban kosárlabda mérkőzéseket. A hazai bajnokik közül is sokat látok, de a játék gyorsulása mellett az különösen nem tetszik nekem, hogy gyakran igen szigorúan bánnak egymással. És nem csak a férfiak, hanem a nők is! Ezért ha megunom az ütközéseket, akkor egy ideig a női röplabdázókat követem. Azután persze visszatérek a kosárlabdázókhoz...

Jocha Károly 







Vissza a főoldalra!


  2018. Január 23.





2018 Január

h.k.s.c.p.s.v.
1
2
1 hír
3
3 hír
4
3 hír
5
4 hír
6
1 hír
7
1 hír
8
2 hír
9
6 hír
10
3 hír
11
2 hír
12
1 hír
13
2 hír
14
1 hír
15
1 hír
16
4 hír
17
4 hír
18
19
20
1 hír
21
1 hír
22
1 hír
23
4 hír
24
5 hír
25
26
3 hír
27
1 hír
28
3 hír
29
30
3 hír
31
5 hír
 
 
 
 
Get the Flash Player to see this player.

j plyn
A szövetség hivatalos médiatámogatója
Nemzeti Sport
 KÖZZÉTÉTEL

Közzététel az adózó 2015. évi rendelkezése szerint a kedvezményezett részére átutalt összeg 2016. évben történt felhasználásáról
A 2015. évi adó 1% felajánlásának köszönhetően a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége 50.074 Ft támogatásban részesült.
A Szövetség a fenti összeget, a törvényi előírásoknak megfelelően, az Alapító okiratban foglaltak alapján a 2016 évi Kosárlabdázás Napja rendezvényünk szervezési feladataihoz használta fel.
Ezúton köszönjük mindazok támogatását, akik adójuk 1%-át az MKOSZ részére ajánlották fel.

 OLDALTÉRKÉP


BAJNOKSÁGOK - FELNŐTT

BAJNOKSÁGOK - UTÁNPÓTLÁS

  • MŰSOR

  • Műsor
  • CSAPATOK

  • Csapatok
  • JÁTÉKOSOK

  • Játékosok