– Hogyan tudtad meg, hogy a te pályázatodat részesítette előnyben az MKOSZ Elnöksége?


– Január 6-án, az ülés végefelé – a döntés után – Bodrogváry Ivántól kaptam egy üzenetet, aztán Szalay Ferenc és Sterbenz Tamás is hívott telefonon, egyeztettünk a személyes találkozóról, a szerződés részleteiről.

– Kassán élsz és dolgozol, tehát innen a “szomszédból” gondolom jól ismered a magyar kosárlabdát. Hogyan jött és nehéz döntés volt-e, hogy megpályázd a magyar szövetségi kapitányi posztot?

– Októberben játszottunk edzőmeccset Sopronban és beszélgettem Székely Norbert barátommal arról, hogy ő nem folytatja a munkát a nemzeti csapattal. Mindenféle hátsó szándék nélkül megkérdeztem, hogy ki lesz az új kapitány? Azt mondta, hogy a szövetség pályázatot ír ki a posztra és külföldről is várnak jelentkezőket. Ez beindította a fantáziámat. Bodrogváry Iván volt a komisszár egy hazai Euroliga-meccsünkön, akitől még több információhoz jutottam és úgy döntöttem, hogy beadom a pályázati anyagomat. Aztán találkoztam személyesen az MKOSZ elnökével és főtitkárával is egy kis ismerkedésre, de úgy tudom, hogy ez megtették a többi pályázóval is.

– Kassán kellett előzetesen engedélyt kérned?

– Persze, egyeztettem a vezetőkkel, mert szerettem volna és szeretnék továbbra is klubedzőként is tevékenykedni. Szerencsére Kassán nem gördítettek akadályt a tervem elé, hiszen a bajnoki szezont nem érinti érdemben a kapitánykodás. Annak örültek, hogy nem klubot akarok váltani!

– Az elvárások, a célok ismertek. Hogyan lehet őket elérni a magyar válogatottal?

– Ez egyszerű: csak kemény munkával lehet megfelelni az elvárásoknak. Jó hangulatot, csapategységet szeretnék összehozni. Nálam mindig kiemelt szerepet kapott az, hogy minden játékos a társaiért, a csapatért is játszon. Erre különösen nagy hangsúlyt szeretnék fektetni.
Szeretném, ha az edzőtábor és a felkészülési meccsek alatt mindenki egészséges önbizalomra tenne szert és így vágjunk neki a selejtezősorozatnak.
Hogy a csoportunkban mire leszünk képesek, pillanatnyilag nehéz megmondani. Hiszek a csapatban, hiszek a munkában és persze magamban is.

– Június-júliusban el is dől majd, hogy kijut-e a válogatottunk a 2013-as Európa-bajnokságra. Az ellenfelek ismeretében mik az esélyek?

– Nem könnyű erre válaszolni. Az elmúlt 1-2 évet figyelembe véve az biztos, hogy a fehéroroszok erősek lesznek. A második kalapból Izraelt kaptuk, akik nem verhetetlenek, lesz keresnivalónk ellenük. Persze figyelnünk kell az ukrán és a portugál csapatra is, de szerintem a továbbjutásért Fehéroroszországgal és Izraellel kell majd megharcolnunk.

– Mikorra állhat össze a stáb és lehet-e már tudni neveket?

– Az a terv, hogy a február 5-ei MKOSZ ALL.-STAR Kosárlabda Gálán bemutatjuk a válogatott teljes stábját. Addig minden – még nyitott – kérdést tisztázni fogunk. Az biztos, hogy legalább 2 edzőt szeretnék magam mellett.

– Szlovákiában volt valamilyen visszhangja, hogy te lettél a magyar szövetségi kapitány?

– Igen, nagyon pozitív hangvételű cikkek jelentek meg. Mindenki sok sikert kívánt és megértették, hogy a szlovák kosárlabdában uralkodó bizonytalan helyzet miatt nem vártam a szlovák kapitányi felkérésre.

– Végül egy fontos kérdés: Stefan Svitek vagy Szvitek István?

– Mindkettő jó. Apukám Szvitek István volt, ő sajnos már nem él. Amikor átköltöztek Csehszlovákiába, ott Svitekként kapott papírokat. Nagyapám is Sz-szel írta a nevét, szóval nekem a Szvitek István és a Svitek Stafan is megfelel. A lényeg, hogy engem Szlovákiában is mindenki csak Pistának hív…